Ez volt 2006  -  I. Rész

Az idei év nagyban arról szólt, hogy ki tud nagyobbat, hazudni. (lásd. választások) Később pedig még inkább, mikor kiderült, hogy nem csak a választási plakátokon, hanem éjjel nappal is hazudtak. Ki mond hát igazat?

Hazudni nem szép dolog. Tanították az óvó nénik a tanítónők és a szüleink is. Aztán végül az élet is tett velünk egy utolsó próbát. De hiába. Szeretjük becsapni magunk. Szeretjük elhinni, hogy igaz az mit mondunk. Sőt egyesek eljuthatnak olyan szintre, hogy már ők maguk is elhiszik azt a hazugságot amit önmaguk kreáltak ki mások megtévesztésére.

Hazudni emberi dolog mondhatnánk. Mert ez a világ erre kényszerít. Ha te nem is akarsz hazudni a munkád kényszerít rá, ha nem akarsz füllenteni akkor a saját önös érdekeid vezetnek rá.

Vajon hányat hazudik egy átlag magyar naponta. Talán 3-at talán 10-et? Talán nem is mérhető már hogy mi a hazugság, miközben már a politikusok is hazudnak, vagy éppen azt hazudják, hogy soha sem hazudtak. Egyenlőre senki sem igazabb a másiknál. Csak mert megjátssza, hogy nem hazudik.

Játszani. Álarcokat hordani. Ezek a modern ember hazugságai. Nem a kis füllentések, hanem a teljes hazugságok. Azok a hazugságok melyek nem dolgokról, hanem magáról egy egész emberről szolnak. Egyre kevesebb a hazug ember, mert egyre több az az ember aki már nem is valóságos, csupán hazugságok férce. Hazudik a valóság, mert amit eddig igazinak hittünk, arról lassan kiderül, hogy hamis volt. Az emberek, a tekintetek, a mosolyok, a szándékok. Mind hamis.

Te is hazudhatsz, de nem csak másoknak, hanem magadnak is hazudsz mikor hazudsz. És  biztosíthatlak magadnak nagyobbat mint másoknak.