Először is nem árt ha gerinc nélkül születünk, így már korai éveinkben sem kell holmi lelkiismeret furdalással küszködnünk, majd később csatlakozhatunk valamelyik párt ifjúsági szervezetébe, ahol  a közösségi munka mellet közösségi tivornyákon is részt vehetünk erkölcsi életünk szinten tartása véget. 18 évig pedig jobb ha igazságnak még csak a közelébe sem megyünk, hiszen csak így válhat belőlük tejes értékű magyar állampolgár. Társadalmi helyzetjelentés következik.

Hányás az utcán.
2006-ban kifordultunk magunkból. Kimentünk az utcára és hánytunk. Kihánytuk magunkból mindazt ami koszos kis otthonainkban felgyülemlett bennünk. Erkölcsi szeméttelep téve az utcákat.

Az utcai forrongások kopasz csontját elhajítva gondolkodjunk el egy pillanatra azon, hogy miért is olyan a magyar amilyen. Én sokat merengek ezen a kérdésen, miközben a kombinon figyelem az emberek aberrált vagy éppen furcsa szokásait.

Az emberek nem változnak olyan gyorsan, mint amilyen gyorsan kéne, hogy fejlődjön közösségi tudatuk, mely arra ösztönözné őket, hogy megüssék a kultúra alsó határát.

Zsidó vagyok.
Amúgy mindig felróják nekem, hogy túlzottan is lebecsülöm a magyarokat, sőt egészen gyakori, hogy magyar ellenesnek (vagy zsidónak) titulálnak. Azonban ettől még nem kevésbé lesz igaz, hogy a magyar társadalom beteg. 2007-ben is.

Idén sem leszünk boldogabbak és kevésbé frusztráltak, azonban jó hír hogy azok akik eddig nem voltak idegbetegek a jövőben sem lesznek. Viszont eltanulhatnánk tőlük, hogy nem problémáznak. Igen. Nem kéne mindenen kibukni, nyavalyogni, árpád sávozni, meg pankrációzni. Legyünk normális nép. Tovább a címlapra...