Meghalt a leghíresebb magyar. Puskás Ferenc "Öcsi bácsit" egy nemzet gyászolja.

De vajon ennyire szerették 1 hónapja is mint most halálakor?

Mert ma Magyarországon meg kell halnia egy embernek, hogy felfigyeljenek rá. A puszta létezése nem elég. Mert, vajon miért kellet elárverezni relikviákat azért, hogy abból tudják fedezni öcsi bácsi kezeléseit? Igen, a leghíresebb magyarnak nem járt segítség mikor beteg volt.

Most?

Egy nemzet gyászolja, és úgy érzem, hogy ez talán ha egy pillanatra is, de egyesíti ezt az amúgy is szétszakadt országot. Így Puskás még halálával is segített hazájának, melynek már oly sok dicsőséget szerzett. De megmarad a szomorú tény. Öcsi bácsira nem emlékezett a nemzet akkor, mikor még élt. Két hete.

Így jártak.

Így járt Cserháti Zsuzsa és még sokan mások is. Csak haláluk után, döbbentek, döbbenünk rá mekkora értéket vesztettünk.

Nem arról van szó, hogy minden nap állami tiszteletadást kéne tartani, de az, hogy magányosan, támogatás nélkül kellett meghalnia az nem állapot. De mint tudjuk ez Magyarország. Itt sok minden megtörténhet.

Isten nyugosztalja Öcsi bácsit, aki már az örök focipályán rúgja.