A gulyáskommunizmus a társadalom ópiumaként funkcionált. A jólét látszata, a kommunizmus rózsaszín díszlete. Az akkori Magyarországot takaró leplen azonban csak néhányan láttak át. A vezetők mind tudták, hogy mi folyik hazánkban, de saját helyzetük, függésük, és az eszme táplálásának szellemében hagyták tovább “rohadni” a rendszert. Heroin.
Ez az emésztődés adta a világnézetet az akkori magyar polgárnak. Ez a polgárfajta, nem lát át a lepelén ugyan, de érzi, hogy valahol hibádzik a rendszer. Valahogy a hal is így érezheti magát az akváriumban, tudja hogy jó neki ott, de mégis túl mű, túl tökéletes az egész ahhoz, hogy ez a szabad nyílt óceán legyen. A polgároknak létezik azonban egy harmadik fajtája is. A polgár aki már túljutott, vagy éppen soha nem is jutott el a gondolatig, hogy ez itt kérem szépen egy akvárium. Élvezi élmunkás életét, miközben hisz egy olyan rendszerben, melyről azt képzeli, hogy egészséges szabályok szerint működik, valójában azonban a vízkeringető működteti, mely adja a friss oxigént (pénzt) az akváriumba. Mondhatni vak hal, mely vagy megvakult a sok hazugság között, vagy eleve így született. De ami gyakoribb és valószínűbb, hogy saját magát vakította meg, mely olyan elszakadást jelent a valóságtól, mintha minden nap egy heroin lövéssel kezdené napját.
Drog. A nép drogja. A jövő függősége.
A társadalom kimutathatóan nem fogadta kitörő örömmel a rendszerváltást. Ha nagyon le szeretnénk egyszerűsíteni a jelenséget akkor azt is mondatnánk, hogy a magyar társadalomtól elvették a cumiját. Így most sír a cumi után, de majd megnyugszik. Azonban ezen társadalmi megnyugvás tartogat némi veszélyt. A megnyugvás, ugyanis időigényes folyamat, minthogy a kommunizmus drogjáról való leszokás sem megy az egyik napról a másikra, úgy a társadalomnak is lassan hozzá kell szoknia a gondolathoz, miszerint vége azoknak az időknek amikor mi voltunk a legboldogabb barakk.
Friss Commentek